Az ember
Korunk, információs társadalmi elvárásának megfelelően először a Wikipédia szócikke alapján idézem:
„Az ember (latinul: Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Az ember biológiai neme szerint nő vagy férfi, ivarérettsége szerint gyerek (lány és fiú) vagy felnőtt. Az emberek összessége az emberiség.”
A fenti definíció bizonyára mindenki előtt ismert és nem is nagyon lehet vele vitatkozni, hiszen az abban foglaltakat napi szinten megtapasztaljuk. Azon viszont, már egyre kevesebben gondolkodnak el, hogy a mintegy 100-250 ezer évvel ezelőtt kialakult Homo Sapiens („értelmes ember”) milyen típusú evolúciós fejlődésen ment keresztül. Röviden áttekintve az emberiség kialakulásának folyamatát, egy nagyon érdekes következtetést fedezhetünk fel, az emberi fejlődés mikéntjéről és ezáltal nyilvánvaló szerepéről a jövőt illetően is. Mielőtt azonban ezt részleteiben kifejteném, ismerkedjünk meg az emberiség fejlődés történetével.
Az ember testalkata, szerveinek felépítése és működése, vércsoportja, géntérképe, csökevényes szervei és más tulajdonságai alapján az emberszabású majmokhoz, leginkább a csimpánzokhoz hasonlít; fejlődési vonaluk mintegy 6 millió éve vált külön. Természetesen vitába szállhatunk ezzel az elmélettel, mert a genetikai hasonlóság még nem bizonyíték a közös gyökerekre, hiszen az emberi és disznó DNS különbsége is mindössze 3%, valamint a légy DNS-től is csak 6%-ra vagyunk. Természetesen ezek a csekély százaléknyi eltérések a deléciók, inszerciók és kromoszóma átrendeződések figyelembevételével jelentősen emelkednek és az is igaz, hogy az emberi sejtek szintjén ez már több száz millió bázispár eltérését eredményezi. De most tételezzük fel, hogy az emberiség az evolúció pártiak elképzelései, illetve a napjainkban elfogadott normák és ismeretek szerint az Emberfélék (Hominidae) fejlődés története a következően alakult.
Ezen elődök a fejlődésük során, két lábon kezdtek járni és gyűjtő nevük az Australopithecus úgy 5,3-1,6 millió évvel ezelőtt, majd első képviselői a felszabadult kezüket lassanként szerszámok, eszközök készítésére, munkavégzésre kezdték használni 1,6 millió-10 ezer éve és meghatározásuk a Homo habilis és Homo erectus, vagyis az előember. A Homo sapiens ("értelmes ember") 100-250 ezer évvel ezelőtt jelenik meg, ez a faj hasonlítva leginkább a mai emberhez, mivel a korábbi hominida fajoktól megkülönbözteti a felegyenesedett tartás, két lábon járás, átlagosan 1350 cm3-es agytérfogat, magas homlok, kicsiny fogak és állkapocs. Ezeknél már jelentősebb tényező, hogy az intelligencia alapján a szerszámok készítése és használata, majd pedig a szimbólumok –nyelv, írás – használatának a képessége is kialakult.
Az evolúció, azaz a fejlődés, valamint a fokozatos változásnak az elsődleges célja a környezethez való alkalmazkodás és élet fenntartásának és tovább örökítésének a lehetősége. Az emberiség fejlődésének láttán, egyértelműsíthető, hogy fejlődésünk az intelligenciánk adta lehetőségeink kihasználását helyezi előtérbe és nyilván ez különböztet meg minket az állatvilág többi szereplőjétől, hogy mi alkalmasak vagyunk környezetünk megváltoztatására is nem pusztán erőforrásainak felhasználására. Az is igaz, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni ennek a ténynek a valódi jelentőségéről.
Napjainkban az intelligenciánk adta lehetőségeinket kevésbé használjuk fel az életvitelünk megkönnyítésére, mint az állatvilágban lévő bármelyik élőlény. Gondoljunk bele a helyzetbe, hogy az ember egy napjának több mint egyharmadát, helyenként akár a kétharmadát is arra fordítja, hogy az életének fenntartásához szükséges forrásokat biztosítani tudja. Ha a kedvezőbb első lehetőséget vesszük is alapul, napjának másik harmadát pihenéssel, alvással az élethez szintén elengedhetetlen regenerálódással tölti el, és mindössze napjának, azaz teljes földi életének harmadát fordítja ismeret anyagának gyarapítására, tudatának fejlesztésére, ezáltal intelligenciájának további fejlesztésére.
Ha szigorúan maradni akarunk az evolúció által megkívánt kötelező parancs végrehajtásánál, akkor bizony megállapíthatjuk, hogy ettől az úttól jelentős mértékben eltértünk. A mai emberiség többségi része a fenntartásához szükséges források előteremtéséhez, kemény fizikai munkával vagy kimerítő szellemi tevékenységgel jut hozzá. Viszont ha a fejlődéstörténetükre visszatekintünk, akkor jó néhány ellentmondásba ütközünk, mivel fizikai felépítésünk, csontvázunk szerkezete nemes egyszerűséggel nem alkalmas terhelő fizikai munka tartós elvégzésére. Ha az evolúciós cél az lett volna, hogy bányászok, építőmunkások vagy bármilyen fizikai terhelés elviselésére alkalmas erőgépek legyünk, akkor minden bizonnyal alkalmazkodtunk volna a környezetünkhöz és olyan fejlődésen mentünk volna keresztül, ami ezt a típusú munkavégzést különösebb fájdalom, kimerültség vagy éppen a lerokkanás lehetősége nélkül tenné lehetővé.
Természetesen, nem ez történik! Az ókori társadalmak kialakulása óta áll fenn ez a rendszer és itt szándékosan nem említettem az ősközösségeket, mivel akkoriban még a fenntartásához szükséges feladatok elvégzésére éppen annyi időt fordítottak amennyi pontosan indokolt volt.
Elgondolkodtató az a tény, hogy miközben növényfajok vagy éppen az állatvilág egyes szereplői akár ezer évnyi idő leforgása alatt képesek a környezeti átalakulásokat lekövetni vagy akár teljes körű átalakuláson keresztül menni éghajlati vagy táplálék forrásai változásnak következtében, addig az emberiséget legkevésbé sem támogatta a fejlődés története folyamán és a jelenleg is követett fenntartási vonalának megerősítésében, az oly sokat emlegetett evolúció.
Az ókor óta eltelt mintegy 5500 év sem volt elegendő, hogy az azóta kialakult és jelentősen torzult életképünket, azaz a fizikai vagy szellemi munkába, mint a fenntartáshoz szükséges feltételt, egy szikrányit is alátámassza vagy megerősítse, azaz rendületlenül sodor minket tovább a tudati evolúció felé, fittyet hányva arra, hogy az emberiség tévképzete milyen irányba is haladna.
Ennek a blognak a valódi célja az, hogy felvázoljam a jelenleg működő társadalmi rendszerekben lévő téves folyamatokat és rávilágítsak az emberiség és annak népcsoportjaiban rejlő lehetőségeire, alternatívát nyújtva az előtte álló, lassan már átláthatatlan és reménytelennek tűnő gazdasági és morális válság folyamatainak rendezéséhez.
Nem gondolom, hogy én fogom megoldani ezen problémákat, de hiszek abban, hogy az általam megfogalmazott gondolatok beindítanak majd egyfajta folyamatot nálad és ezen szemlélet váltásnak köszönhetően, a Magyar nép is túlléphet az elmúlt évszázadokban rárakódott pesszimista szemléleten. Hiszem, hogy a napjainkban is zajló és a történelmünk folyamán is oly sokszor előforduló gazdasági nehézségeinkből és morális válságunkból a nemzeti identitás tudatunk erősítésével és gondolati erőink összesítésével vezethet ki az út. De ahhoz, hogy ezen a változáson keresztül menjünk, teljesen más szemlélet szerint kell gondolkodnunk. Értelmezzük újra az ember szó jelentését, vizsgáljuk meg a létrejöttének valódi célját, értsük meg a világban lévő jelenlétének értelmét. Ha továbbra is a tápláléklánc csúcsaként, vagy az univerzum legfőbb uraként aposztrofáljuk magunkat akkor elkerülhetetlen lesz hanyatlásunk és nem csupán hazánknak, hanem az emberiség egészének hírmondója sem marad majd és talán néhány ezer év múlva érkező újabb intelligens fajnak, elképzelése sem lesz arról, hogy két lábon járó szabad akarattal és a változtatás képességével rendelkező faj élt itt valaha, ezen a gyönyörű kis kék égitesten.
