Nem gondolkodsz. Csak logikus vagy.

Egy facebook-os commentemben, amelyet a németországi fogyasztói árak, magyarországi összevetése kapcsán tettem, tovább gondolásra késztetett. Bizonyára sokatok elgondolkodott már azon, (ha eddig nem, akkor most itt a lehetőség), hogy a Magyarországon jelenlévő vállalkozások, nagy része multinacionális, nagyobb részben más EU tagállamok érdekeltségeiben lévő társaságok. A további vállalkozások még nagyobb része, az előbbi cégek beszállítói, és akik kimaradtak a szórásból azok vagy önállóan szállítanak be az EU piacára, vagy kizárólag a magyarországi piacon kínálják értékesítésre, termékeiket vagy szolgáltatásaikat.

Egy azonban közös az összes érintettben, közel azonos áron jelennek meg a fogyasztói piacon, mindegy, hogy forintosítva vagy euro viszonylatban teszik ezt. Az gondolom senkinek sem meglepő, hogy a végtermékek ára közel azonos az egész EU-ban és ezek eltérését a lokációs költségek és nem a bérviszonyok befolyásolják.

Az igazából érdekes dolog, az hogy az EU-ban háromszor annyit keres egy dolgozó, mint hazánkban, annak ellenére, hogy ugyan azt a terméket állítják elő, mint nyugati munkavállaló kollégáik.

Ha már itt tartunk a bérviszonyoknál, akkor engedjétek meg, hogy ebben a bejegyzésben ennek taglalásával foglalatoskodjam.

Nos, vegyük alapul a magyar munkavállalót és munkáltatót terhelő, bér után fizetendő, adó és járulék terheket. Példámban a nemzetgazdasági szempontból prioritással (kellene) bíró termelési tevékenységet végző szakmunkást minimálbért veszem alapul.

Napjainkban (2013) Magyarországon a szakmunkás bruttó minimálbér 114.000 Ft.

Ez éves bruttó bérben kifejezve 1.368.000 Ft. Két gyermek nevelését figyelembe véve havi 92.910 Ft kerül a dolgozó számlájára. Most bemutatom, hogy a bért érintő közterhek, hogyan is alakulnak.

Két gyermek esetében a számított személyi jövedelemadó 0%, a családi adókedvezmény értelmében. A munkavállalót terhelő nyugdíjjárulék 10% azaz esetünkben 11.400 Ft, pénzbeli egészség. bizt. járulék 4%, ami 4.560 Ft-ot jelent, továbbá természetbeni egészség bizt. járulék 3%, ami 3.420 Ft és végül munkaerő-piaci járulék, 1.5% azaz 1.710 Ft összesen 21.090 Ft.

A munkáltatót érintő terhek a következőként alakulnak. Szociális hozzájárulási adó 27% azaz 30.780 Ft és szakképzési hozzájárulás 1.5% vagyis 1.710 Ft, összesen 32.490 Ft. Így egy adott vállalkozásnak a dolgozó bére 146.490 Ft-ot jelent. Ez a vállalkozások szempontjából fizetendő valós bér.

Most nézzük meg egy keleti német (szándékosan nem nyugatit vettem alapul) tartomány szakmunkás bérviszonyait. Valójában Németországban nincsen egységes minimálbér szabályozás, de tartományonként és ágazatonként elfogadott alap bérviszonyok vannak. Egy kelet-német tartományban a termelő szektorban dolgozó szakmunkásnak minimum 11 euró óránkénti bruttó bére van, ami havi 1.760 euró. Ebből csak a bért alapul véve és figyelmen kívül hagyva egyéb kedvezményeket, de a két gyermek után járó adókedvezmény itt is számításba véve 166,32 euró nyugdíjjárulék, 26,40 munkanélküliségi járulék, 144,32 euró betegbiztosítási és 26,84 euró egészségügyi hozzájárulás, valamint 158,50 euró adót fizet, így 1237 euró nettó összeget kap kézhez.

1237 euró közép árfolyamon számolva a cikk írásakor 371.072 Ft.

Most nézzük meg, mi történne a magyar gazdaságban, ha például január elsejétől egyszer csak 370.000 Ft lenne a bruttó szakmunkás minimálbér. Azt hiszem abban egyetértünk, hogy szerény magyar emberként, megelégednénk a kelet-német szakmunkás nettó bérével, hazai bruttó keresetként is.

Utópikusnak tűnik ugye? Pedig igazából nem lehetetlen. Most félre teszem a gazdasági eszemet és csak is józan paraszti ésszel levezetem a nagy béremelés lehetőségét.

Először is szeretném leszögezni, hogy a bruttó béremelés egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy vállalkozásnak jelentős többletet kellene előteremtenie. Ha a béremeléseket az adó és járulék terhek mérséklésével egy időben viszik végbe.

Tételezzük fel, hogy a béremeléssel egy időben a kormányzat 50%-os adó és járulék mérséklést vezet be.

Akkor a példánk alapját szolgáló bruttó 370.000Ft bér a következőként alakulna.

Fizetnénk 18.500 ft azaz 5% nyugdíjjárulékot, pénzbeli eg. bizt. járulékként 2%-ot azaz 7400Ft-ot, természetbeni eg. bizt. járulékként 1.5%-ot azaz 5.550 Ft-ot, munkaerő-piaci járulékként 0,75%-ot azaz 2775Ft összeget. Mivel jelentős béremelésről van szó, eltekintünk a gyermekek után járó kedvezménytől és kifizetjük a 16% személyi jövedelemadót, ami 59.200 Ft. Ezután 276.626 Ft nettó bér érkezne meg a számlánkra. Ez akárhogy is vesszük 200%-os bérnövekedés lenne. Az államkasszába a mérséklés követően is 100%-al több bevétel, azaz a duplája érkezne, mint korábban, hiszen az adók, járulékok alapja kétszer magasabb. Tehát leszögezhetjük, hogy az államot, nem hogy kár nem érné, de egyenesen nyerne rajta.

Most nézzük a munkáltatói oldalt.

A munkáltatót első ránézésre hatalmas teher éri, az eddigi 147.000 Ft bér egyszeriben 370.000 Ft lenne, aminek megtermelése elképesztőnek tűnik. Ez 150%-os különbség. Mi történne, ha a kormányzat olyan nagyvonalú lenne, hogy a többlet bevételéből lehetőséget teremtene arra, hogy a vállalkozások a bérek után nem kell, hogy közterhet fizessenek és ezt még tetézve, a teljes bér összegét költségként elszámolhatóvá tennék a számukra. Ebben az esetben egy nagy „Hurrát” hallanánk a cégek tulajdonosaitól, hiszen a bér vállalkozási adókat csökkentő tétel lenne, azaz a nettó nyereséget növelő tényezővé válna. Abban pedig kedves olvasó, nyugodtan bizonyos lehet, hogy valójában egy vállalkozás terheit, sohasem a bérek jelentik, hanem a megtermelésével kapcsolatos tételek és költségek. Ha Magyarországon működő kis és közép vállalkozások a termékeiket és szolgáltatásaikat azonos áron lennének képesek eladni, mint nyugati társaik, akkor ez a kérdés már cseppet sem utópia, figyelembe véve, hogy a vásárlói, azaz végfelhasználói árak közel azonosak. A Magyarországon működő multinacionális cégeknek, pedig ezt az összeget kényelmesen megtermelik az alkalmazottai, a nyugati munkavállalókhoz hasonlóan.

Természetesen a hazai gazdaságban hatalmas többletpénz jelenne meg, jelentős vásárló erővel párosulva. Hogy mindez hogyan befolyásolná a nemzetgazdaságot és az inflációt arról majd egy következő bejegyzésemben írok, akkor már nem józan paraszti, hanem a mikro- és makro-gazdasági környezet figyelembevételével.