Nem gondolkodsz. Csak logikus vagy.

No, akkor azt, ahogyan ígértem, most mélyebbre vezetlek titeket a „nyúl üregében”.

A "nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" című bejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy megismertetem veletek egy alternatíváját, a korunkban működő fiskális gazdasági rendszer felszámolásának.

Sokak szerint ez inkább utópikus álom, mint a gyakorlatban kivitelezhető valóságos eredményekkel kecsegtető vállalkozás volna, de én hiszek az emberek józan ítélő képességében. Ha sokan gondolkoznak el a rendszer mikéntjén és fedezik fel a benne rejlő hibákat, veszélyeket, akkor igen is lehetőség nyílik a változtatásra, mint az a történelmünk során, sokszor bebizonyosodott.

Szóval ne legyünk kishitűek, ezt ugyanis hatásosan beleprogramozták a magyar népbe, hanem lépjünk túl a korlátainkon és merjünk nagyokká válni, elődeinkhez hasonlóan.

A bevezető után lássuk, hogyan is működhetne az a bizonyos, alternatív gazdaság.

A mai értelembe vett gazdasági és pénzügyi folyamatok egy igen szűk réteg által kézben tartott, hatalmi alapokon működő gazdasági rendszer. A fenntartásának egyetlen lehetősége a banki finanszírozású pénzügyi rendszer működtetése. Ez a folyamat a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a beruházásokhoz szükséges pénzügyi fedezetet hitel formájában a jegybankon keresztül, kereskedelmi bankok közbeiktatásával bocsátják a gazdaság rendelkezésére. Állami szinten ez kétféle módon történik. Az egyik mód szintén a bankok által történő finanszírozás, azaz hitelek biztosítása, például Világbank, Európai Központi Bank vagy IMF, illetve nemzetközi kereskedelmi bankok részvételével. A második lehetőség az államkötvények értékesítésével, betét gyűjtési lehetőség, amikor magán befektetők, más országok és kereskedelmi bankok vesznek befektetési jegyet, bizonyos betéti kamat ellenében. Igazából mindkét útnak, ugyan az a végeredménye, azaz érkezik egy csomó pénz, amire aztán kamatot kell fizetni. Ez így rendben is volna, hiszen mondhatná most bárki, hogy kölcsön vagy betét fejében kamatot kell biztosítani. Mondhatja ezt természetes közönnyel bárki, mert a fejében ott fut a jól beépített program, a kölcsön fejében kamat jár.

De nézzük ezt most meg a gazdaság szemszögéből.

Az egyszerűség kedvéért, tételezzük fel, hogy Magyarországnak szüksége lenne, egy autópálya elkészülésére. Most ne ragadjuk le annál, hogy van-e rá szükség. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor lehet például egy híd építése is, vagy egy gyár létrehozása. A lényeg az, hogy beruházás, kvázi érték növelő beruházás legyen. Szóval mindenki gondoljon, amire akar. Tételezzük fel, hogy a Magyar gazdaságban pillanatnyilag 1000 egység pénznek megfelelő érték van jelen. A beruházáshoz, szükség lenne 100 egység további pénzre, amit természetesen a fent említett pénzügyi lehetőségek valamelyikével a rendelkezésünkre is bocsátanak. Így elkészül a beruházás és az országunknak immáron egy értéknövelt gazdasági tényezővel többje van, figyelembe véve a plusz 100 egység elköltését, máris 1100 egység pénzügyi keret áll a rendelkezésére. De a probléma valódi gyökere csak itt kezd megmutatkozni. Mint az „természetes” a kölcsönre vagy betétre, kamatot kell fizetni. Tételezzük fel újból, hogy a 100 egység pénzt 20 egység kamat (higgyétek el az arány, egyáltalán nem túlzó) ellenében kaptuk meg. Szóval a gazdaságunkban meglévő 1100 egységből 20 egységet plusz a 100 egység hitelt kell visszafizetnünk. Nos? Akkor a gazdaságunk 980 egységgel fog rendelkezni a jövőben. Valójában az történik, hogy bár érték növelő beruházásnak tűnik, de az igazából érték vesztő befektetés. A sok-sok hitel felvétel és érték növelőnek tűnő befektetések következtében egyszer csak eltűnik az 1000 egység teljes egésze. Történik ez azért, mert a kamat valójában nincsen jelen a gazdaságban, az egy olyan dolog, amit pluszban kell valahonnan előteremteni. Na, ez a mai értelembe vett gazdasági és fiskális rendszer alapja. Ahhoz, hogy a nem létező kamat fedezetét kigazdálkodhassuk, újabb hitelt kell felvenni. Ez egy mókus kerék, amiből nagyon nehéz, de nem lehetetlen kiszállni.

Gondolom, most már mindenki számára érthető, hogy azért mondogatják a politikusok, közgazdászok és bankárok annyiszor, hogy növekedés kell a válság megoldásaként. Persze, mivel a rendszerben lévő hiány az újabb hitelek felvételével kevésbe vehető észre. Nosza, akkor növekedjünk. De meddig? Mint az a fizikában is ismert tény, nem lehet valaminek növekednie a végtelenségig, egy korlátozott területen. Márpedig a föld eléggé jól behatárolható, és korlátozott. Más szóval lehet egy bizonyos határig szakadatlanul növekedni, de nem biztos, hogy kifizetődő vagy célszerű lenne, mert a lufi előbb vagy utóbb kipukkad. Lásd a pénzügyi válság ingatlanok által okozott példáját. A 2008-as pénzügyi válság egyik vezető oka volt, hogy a 2000-es évek első felében a bankok szakadatlanul ontották a pénzt mindenki számára ingatlan építés, vásárlás ürügyén. Ez természetesen árfelhajtó tényező volt a piacon, mert nagy volt a kereslet a kínálattal szemben. Az ingatlan árak 4-5 szörösére dagadtak a valós értékükhöz képest, és akkor elérkezett a probléma. A vásárló erő kezdett korlátozódni, a kínálat pedig megélénkülni, ekkor minden a visszájára fordult, vagyis a kínálat növekedett a kereslet csökkent. Egyre többen voltak képtelenek fizetni a felvett hiteleket és bankok futhattak a pénzük után. Szigorították hitelezési politikájukat és ezzel tovább csökkentették a potenciális vásárlók számát. Mivel a kamat hiányzik a pénzügyi rendszerből, egyszerűen nincs benne jelen, ezért akik a hitelezési „futószalag” végén álltak, egyszerre lepotyogtak róla, mivel számukra semmilyen formában nem állhatott rendelkezésükre a kamat fedezete. A bankokat egy percig sem kell sajnálni a veszteségeikért, mert ezt az egész műveletet, ők idézték elő, mégpedig szándékosan, mert másként a hitelezési rendszer fenntarthatatlan. Mindig szükség van áldozatokra, másként a rendszer működés képtelen lenne. Mindig is szükség lesz adóságleírásokra, másként a hitelpénzek áramlásával irgalmatlan mennyiségű pénz keringene a rendszerben, ami azt elértéktelenítené. Most napjainkban is, elképesztő mennyiségű pénz van a világgazdaságban. Sokkal-sokkal több, mint aminek valós fedezete lenne.

Hogyan lehet akkor ebből a szakadatlan hitelpénz áramlásból kilépni?

Egyszerű, mint a pofon. Mindig a legegyszerűbb dolgok a legcélravezetőbb dolgok.

Akkor hát most már a nyúl üregében vagyunk. Lássuk az alternatívát.

A Jegybank állami felügyelete és kizárólagos kontrollja!

A fenti példán okulva tételezzük fel, hogy a jegybank állami felügyelet és kizárólag állami felügyelet alatt van. 

A beruházáshoz szükséges pénz egyszerűen létrehozza, kinyomtatja. Most gondolom, megszólal mindenki agyában a program, INFLÁCIÓ, A PÉNZ ELÉRTÉKTELENEDIK HA FÉKTELENÜL FEDEZET NÉLKÜL NYOMTATJÁK. Nos, ez igaz is lenne. De mielőtt tovább lépnénk, meg szeretnék kérdezni tőled valamit. Amikor a hitelt veszed fel és kamatot kell fizetned, akkor miért nem szólal meg benned a vészcsengő, hogy éppen olyan pénzt akarsz magadhoz venni, ami nincs benne a pénztárcádba és a hitel felvételével, plusz pénz kerül a gazdaságba. Azért mert a programod hatásosan működik.

De lépjük tovább. Hogyan küszöbölhető hát ki az, hogy egy jegybank úgy tegyen plusz pénzt a gazdaságba, hogy nem okoz inflációt. Tehát a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad?

Mivel a jegybank teljes állami kontroll alatt van a példámban, ezért a 100 egység létrehozott plusz pénzt, az állam adó formájában visszaveszi és ezt, utána megsemmisíti. Történhet ez akár öt éves ciklusokban, a lényeg, hogy kibocsátott pénz jelentős részét visszavegye. Hangsúlyozom, nem szükséges mindet. Minimális inflációra ugyan is szükség lehet. Ezzel a fiskális politikával nincs szükség hitelre, így az államadósság kivezethető. Egyébként is abnormális dolog mindig a hiányt tervezni, évről évere. Gondoljunk csak bele, hogy az otthoni költségvetésünket eleve úgy készítenénk, hogy betervezzük a tartós hiányt. Furcsa ugye?

Szóval ennyire egyszerű volna a gazdaság reformja, de eléréséhez, nagyon nagy érdekeltségeket kellene megbuktatni és ennek kivitelezése koránt sem egyszerű, de még egyszer mondom, nem lehetetlen...