Elmondom a lényeget...
A "nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" című bejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy megismertetem veletek egy
alternatíváját, a korunkban működő fiskális gazdasági rendszer felszámolásának.
Sokak szerint ez inkább utópikus álom, mint a gyakorlatban
kivitelezhető valóságos eredményekkel kecsegtető vállalkozás volna, de én
hiszek az emberek józan ítélő képességében. Ha sokan gondolkoznak el a rendszer
mikéntjén és fedezik fel a benne rejlő hibákat, veszélyeket, akkor igen is lehetőség
nyílik a változtatásra, mint az a történelmünk során, sokszor bebizonyosodott.
Szóval ne legyünk kishitűek, ezt ugyanis hatásosan beleprogramozták a magyar népbe, hanem lépjünk túl a korlátainkon és merjünk nagyokká válni, elődeinkhez hasonlóan.
A bevezető után lássuk, hogyan is működhetne az a bizonyos, alternatív gazdaság.
A mai értelembe vett gazdasági és pénzügyi folyamatok egy
igen szűk réteg által kézben tartott, hatalmi alapokon működő gazdasági
rendszer. A fenntartásának egyetlen lehetősége a banki finanszírozású pénzügyi
rendszer működtetése. Ez a folyamat a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a beruházásokhoz
szükséges pénzügyi fedezetet hitel formájában a jegybankon keresztül,
kereskedelmi bankok közbeiktatásával bocsátják a gazdaság rendelkezésére.
Állami szinten ez kétféle módon történik. Az egyik mód szintén a bankok által
történő finanszírozás, azaz hitelek biztosítása, például Világbank, Európai
Központi Bank vagy IMF, illetve nemzetközi kereskedelmi bankok részvételével. A
második lehetőség az államkötvények értékesítésével, betét gyűjtési lehetőség,
amikor magán befektetők, más országok és kereskedelmi bankok vesznek
befektetési jegyet, bizonyos betéti kamat ellenében. Igazából mindkét útnak,
ugyan az a végeredménye, azaz érkezik egy csomó pénz, amire aztán kamatot kell
fizetni. Ez így rendben is volna, hiszen mondhatná most bárki, hogy kölcsön
vagy betét fejében kamatot kell biztosítani. Mondhatja ezt természetes
közönnyel bárki, mert a fejében ott fut a jól beépített program, a kölcsön
fejében kamat jár.
De nézzük ezt most meg a gazdaság szemszögéből.
Az egyszerűség kedvéért, tételezzük fel, hogy Magyarországnak
szüksége lenne, egy autópálya elkészülésére. Most ne ragadjuk le annál, hogy
van-e rá szükség. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor lehet például egy híd
építése is, vagy egy gyár létrehozása. A lényeg az, hogy beruházás, kvázi érték
növelő beruházás legyen. Szóval mindenki gondoljon, amire akar. Tételezzük fel,
hogy a Magyar gazdaságban pillanatnyilag 1000 egység pénznek megfelelő érték van
jelen. A beruházáshoz, szükség lenne 100 egység további pénzre, amit természetesen
a fent említett pénzügyi lehetőségek valamelyikével a rendelkezésünkre is
bocsátanak. Így elkészül a beruházás és az országunknak immáron egy értéknövelt
gazdasági tényezővel többje van, figyelembe véve a plusz 100 egység elköltését,
máris 1100 egység pénzügyi keret áll a rendelkezésére. De a probléma valódi gyökere
csak itt kezd megmutatkozni. Mint az „természetes” a kölcsönre vagy betétre,
kamatot kell fizetni. Tételezzük fel újból, hogy a 100 egység pénzt 20 egység
kamat (higgyétek el az arány, egyáltalán nem túlzó) ellenében kaptuk meg. Szóval a
gazdaságunkban meglévő 1100 egységből 20 egységet plusz a 100 egység hitelt
kell visszafizetnünk. Nos? Akkor a gazdaságunk 980 egységgel fog rendelkezni a
jövőben. Valójában az történik, hogy bár érték növelő beruházásnak tűnik, de az
igazából érték vesztő befektetés. A sok-sok hitel felvétel és érték növelőnek
tűnő befektetések következtében egyszer csak eltűnik az 1000 egység teljes
egésze. Történik ez azért, mert a kamat valójában nincsen jelen a gazdaságban,
az egy olyan dolog, amit pluszban kell valahonnan előteremteni. Na, ez a mai
értelembe vett gazdasági és fiskális rendszer alapja. Ahhoz, hogy a nem létező
kamat fedezetét kigazdálkodhassuk, újabb hitelt kell felvenni. Ez egy mókus
kerék, amiből nagyon nehéz, de nem lehetetlen kiszállni.
Gondolom, most már mindenki számára érthető, hogy azért
mondogatják a politikusok, közgazdászok és bankárok annyiszor, hogy növekedés
kell a válság megoldásaként. Persze, mivel a rendszerben lévő hiány az újabb
hitelek felvételével kevésbe vehető észre. Nosza, akkor növekedjünk. De meddig? Mint
az a fizikában is ismert tény, nem lehet valaminek növekednie a végtelenségig,
egy korlátozott területen. Márpedig a föld eléggé jól behatárolható, és
korlátozott. Más szóval lehet egy bizonyos határig szakadatlanul növekedni, de
nem biztos, hogy kifizetődő vagy célszerű lenne, mert a lufi előbb vagy utóbb
kipukkad. Lásd a pénzügyi válság ingatlanok által okozott példáját. A 2008-as
pénzügyi válság egyik vezető oka volt, hogy a 2000-es évek első felében a bankok
szakadatlanul ontották a pénzt mindenki számára ingatlan építés, vásárlás
ürügyén. Ez természetesen árfelhajtó tényező volt a piacon, mert nagy volt a
kereslet a kínálattal szemben. Az ingatlan árak 4-5 szörösére dagadtak a valós
értékükhöz képest, és akkor elérkezett a probléma. A vásárló erő kezdett
korlátozódni, a kínálat pedig megélénkülni, ekkor minden a visszájára fordult,
vagyis a kínálat növekedett a kereslet csökkent. Egyre többen voltak képtelenek fizetni a felvett hiteleket és bankok futhattak a pénzük után. Szigorították
hitelezési politikájukat és ezzel tovább csökkentették a potenciális vásárlók
számát. Mivel a kamat hiányzik a pénzügyi rendszerből, egyszerűen nincs benne
jelen, ezért akik a hitelezési „futószalag” végén álltak, egyszerre lepotyogtak
róla, mivel számukra semmilyen formában nem állhatott rendelkezésükre a kamat
fedezete. A bankokat egy percig sem kell sajnálni a veszteségeikért, mert ezt az
egész műveletet, ők idézték elő, mégpedig szándékosan, mert másként a
hitelezési rendszer fenntarthatatlan. Mindig szükség van áldozatokra, másként a
rendszer működés képtelen lenne. Mindig is szükség lesz adóságleírásokra,
másként a hitelpénzek áramlásával irgalmatlan mennyiségű pénz keringene a
rendszerben, ami azt elértéktelenítené. Most napjainkban is, elképesztő
mennyiségű pénz van a világgazdaságban. Sokkal-sokkal több, mint aminek valós
fedezete lenne.
Hogyan lehet akkor ebből a szakadatlan hitelpénz áramlásból
kilépni?
Egyszerű, mint a pofon. Mindig a legegyszerűbb dolgok a legcélravezetőbb
dolgok.
Akkor hát most már a nyúl üregében vagyunk. Lássuk az
alternatívát.
A Jegybank állami felügyelete és kizárólagos kontrollja!
A fenti példán okulva tételezzük fel, hogy a jegybank állami
felügyelet és kizárólag állami felügyelet alatt van.
A beruházáshoz szükséges
pénz egyszerűen létrehozza, kinyomtatja. Most gondolom, megszólal mindenki
agyában a program, INFLÁCIÓ, A PÉNZ ELÉRTÉKTELENEDIK HA FÉKTELENÜL FEDEZET
NÉLKÜL NYOMTATJÁK. Nos, ez igaz is lenne. De mielőtt tovább lépnénk, meg
szeretnék kérdezni tőled valamit. Amikor a hitelt veszed fel és kamatot
kell fizetned, akkor miért nem szólal meg benned a vészcsengő, hogy éppen olyan
pénzt akarsz magadhoz venni, ami nincs benne a pénztárcádba és a hitel
felvételével, plusz pénz kerül a gazdaságba. Azért mert a programod hatásosan működik.
De lépjük tovább. Hogyan küszöbölhető hát ki az, hogy egy
jegybank úgy tegyen plusz pénzt a gazdaságba, hogy nem okoz inflációt. Tehát a
kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad?
Mivel a jegybank teljes állami kontroll alatt van a
példámban, ezért a 100 egység létrehozott plusz pénzt, az állam adó formájában visszaveszi
és ezt, utána megsemmisíti. Történhet ez akár öt éves ciklusokban, a lényeg,
hogy kibocsátott pénz jelentős részét visszavegye. Hangsúlyozom, nem szükséges
mindet. Minimális inflációra ugyan is szükség lehet. Ezzel a fiskális politikával
nincs szükség hitelre, így az államadósság kivezethető. Egyébként is abnormális
dolog mindig a hiányt tervezni, évről évere. Gondoljunk csak bele, hogy az otthoni költségvetésünket eleve úgy készítenénk, hogy betervezzük a tartós hiányt. Furcsa ugye?
Szóval ennyire egyszerű volna a gazdaság reformja, de eléréséhez, nagyon nagy érdekeltségeket kellene megbuktatni és ennek kivitelezése koránt sem egyszerű, de még egyszer mondom, nem lehetetlen...
Mond el véleményedet a cikkről illogikus.blogspot.com