„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” - azaz, hogyan lehet egy országban valódi jólétet teremteni.
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” - azaz, hogyan lehet egy országban valódi jólétet teremteni.
A titokzatos, ugyanakkor hangzatos cím olvasatában elmondom, hogy miként lehet egy nemzetgazdaságot minden adósság állományából kiszabadítani és a fenntartható fejlődés útjára állítani.
Nem kell megijedni, nem egy száraz közgazdaság ideológiai okfejtés fog következni, hanem egy mindenki számára érthető és pofon egyszerű alternatívája, a napjainkban dúló gazdasági válságból való kiszabadulásnak.
Előzményként már a pénz című bejegyzésemben utaltam rá, hogy mi vezetett a 2008-ra kicsúcsosodó és máig fennálló globális pénzpiaci válság kialakulásához, ezért azt csak főbb részeiben említeném meg.
Először is kezdeném azzal, hogy jelenkorunk pénzügyi problémája nem új keletű, hiszen már a XX. század elején szembesült az emberiség egy globális pénzpiaci katasztrófával, az elhíresült Nagy Gazdasági Világválsággal. Valójában a legkevésbé sem volt gazdasági, és még kevésbé világméretű, de ha maradni akarunk annál a közkedvelt tévképzetnél, hogy a gazdaság egyenlő a pénzzel és világ az Egyesült Államokból valamint Európából áll, akkor akár nevezhetjük így is.
Először is szeretném leszögezni, hogy az 1920-36 között tomboló problémának a megoldását a mai napig sokan az aranystandartól való eltéréssel magyarázzák, vagyis a Jegybankok szabadon leárazhatták valutájuk értékét. Ez részben igaz csak, hiszen ez a gyakorlat előidézte a kb. 40-50 évenként előforduló újabb válságok kialakulását.
Anglia és a Skandináv országok, majd később a Belgium, Svájc, Csehszlovákia és végül Franciaország is megtették ugyan a valuta mozgató lépéseiket és ez valóban pozitív hatással járt, de csak rövidtávon. Ahhoz ugyanis, hogy megértsük a két fő gazdasági elem az export és import hatását egy belgazdaságra nézve, röviden szükséges elemezni ezt a két tényezőt. Egy ország gazdaságában a megtermel javak, egy kétlépcsős folyamat eredményei. Először is nem minden ország rendelkezik saját területein az összes előállított termékhez szükséges nyers- vagy alapanyaggal, így vagy kénytelen az alapanyagot mástól megvásárolni, vagy nem termeli meg az adott terméket, de akkor kénytelen a készterméket megvásárolni a másik országtól. Másodszor pedig, amennyiben jóval több terméket állít elő, mint amennyit saját belső fogyasztásának kielégítésére fordít, akkor vagy szintén egy alapanyagot, vagy a készterméket biztosíthatja eladásra egy másik szereplő számára.
Mint látszik fenti modell egy szükségszerű árumozgáshoz rendelt körfolyamat, ezért a Németország valamint a Közép-európai országok, köztük Magyarország sem a valuta leértékelés politikáját, hanem továbbra is az aranystandardnál maradva, de bevezették a termék exporthoz az un. kötött deviza gazdálkodást. Ez annyit tesz röviden, hogy az exportált áruk ellenértékeként kapott valutával az exportőr nem rendelkezik szabadon, azt be kell szolgáltatni a jegybanknak, amiért belföldi valutát kap. A Jegybanki valuta kontroll ilyen előnye az, hogy jelentős idegen valuta készleteket lehet így államilag felhalmozni és amellett, hogy újabb tranzakciót kellene végrehajtani, azonnal felhasználhatóvá válik újabb nyersanyagok vásárlására, továbbá a kiszolgáltatottságot lehet vele kizárni egy másik ország felé, sőt ha az szükséges, nyomás gyakorlásként is kiválóan lehet alkalmazni a felhalmozott valuta tartalékokat.
Nos így már könnyebben érzékelhető, hogy a válság nem a termék előállítási és beszerzési, vagyis az alap gazdasági folyamatok miatt következett be. Vajon mi lehetett és lehet mai is a probléma hátterében? Nem más, mint a hitel és ahhoz tartozó pénzügyi rendszer működése, vagyis a fiskális politika.
De ahogyan azt bejegyzésem címében ígértem, részletezném, hogyan működik ma valójában a pénzügyi rendszer és milyen alternatívát látok annak leváltására.
Először is szeretném megosztani veletek a Magyar Nemzeti Bank (Jegybank) Jogállásáról szóló törvény egyik legfontosabb ugyanakkor legkevésbé ismert I. fejezetében foglaltakat.
2011. évi CCVIII. törvény
a Magyar Nemzeti Bankról
Az Országgyűlés a Magyar Nemzeti Bankról, annak elsődleges céljairól, alapvető feladatairól, intézményi, szervezeti, személyi, pénzügyi függetlenségéről, működéséről, figyelemmel a fejlett piacgazdaság követelményeire és az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény 41. cikke alapján a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSŐDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETŐ FELADATAI
1. A Magyar Nemzeti Bank jogállása, elsődleges célja
1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint szerveinek tagjai az e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat a Kormánytól, az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) kivételével az Európai Unió intézményeitől, szerveitől és hivatalaitól, a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervezettől, illetve politikai párttól. A Kormány vagy bármilyen más szervezet tiszteletben tartja ezt az elvet és nem kísérli meg az MNB, valamint szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
2. § Az MNB elnöke az Országgyűlésnek írásbeli és szóbeli beszámolási kötelezettséggel tartozik.
3. § (1) Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása.
(2) Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját.
Emlékeztek még arra, amikor a szocialisták és liberálisok és mögöttük álló európai politikai erők azt szajkózták, hogy a Jegybank függetlenségét sérti az országgyűlés elé beterjesztett törvény?
Mennyi, de mennyi magát közgazdásznak nevezni merészelő, embertől hallottam a Független Jegybankról szóló süketeléseket. Hát kérem tisztelettel! Egy ország valódi kiherélését lehet elvégezni, ha a Jegybankot függetlenítik a kormányától! Hogy másképp lehetne, egyébként eredményes pénzügyi politikát folytatni a gazdasági folyamatok biztosítására.
 |
| Magyar Nemzeti Bank |
Az 1. § (2) bekezdése szerint a Magyar Nemzeti Bank, ma mindenkitől független, kivéve a baseli székhelyű Európai Központi Bankot és senkitől nem fogadhat el utasításokat csak és kizárólag az előbb megnevezett „intézménytől”. Még az aktuális kormányok monetáris politikáját is csak úgy támogathatja, hogy nem sérti az elsődleges célját vagyis a 2. bekezdésben foglaltakat.
Erre szokták mondani, hogy 22-es csapdája csak itt Yossarian, még tökön is szúrja magát.
Olvassuk csak el többször és értelmezzük azt! Valójában már ez megérne egy forradalmat, nem beszélve arról, hogy elődeink, akik történelmünk során állandóan a függetlenségünkért küzdöttek, most bizton forognak sírjaikban.
Ezután a kis kitérő után nézzük meg, hogyan működik ma a pénzügyi rendszerünk.
Mindenkinek ott van a fejében az általam oly sokat emlegetett „program” sok mindenről, de a pénz kibocsátásáról és annak működéséről is.
De valójában a mátrixban, ez egészen másként van.
Piros vagy kék kapszula? Melyiket választod? Amennyiben a kéket, akkor még nem vagy felkészült a valóságra, így hát éld tovább az életedet, ahogyan eddig és ne olvasgasd a bejegyzéseimet. Úgy sem akarod felfogni! Ha viszont a piros kapszulát választod, akkor feltárom előtted a valódi világosságot és hamarosan megérted, hogy mi folyik körülötted és hogyan veheted át életed irányítását.
A kék kapszula választása esetén zárd be ezt az oldalt és csak akkor gyere vissza, amikor egy belső hang súgja majd neked azt!
A piros kapszula választása esetén, iratkozz fel facebook oldalamra, majd lájkold azt és hamarosan értesítést kapsz ennek a bejegyzésnek a folytatásáról! Abban folytatom majd azt, amit most elkezdtem…
Halkan megjegyzem, nem lájkokat gyűjtök, de ez egy járható módja, hogy információkat kapjál a bejegyzéseimről.
